Rólam

Tenk Dóra vagyok, transzgenerációs szemléletű családfakutató, gyerekfotós, angoltanár és író.

Azt szoktam mondani, ha száz évig élnék, akkor sem férne bele minden, ami érdekel – de azért elég komolyan próbálkozom kihozni az életemből a maximumot. :)

Hiszem, hogy az önismeret elengedhetetlen része az, hogy ismerjük az őseink nevét, életét, életútját. Csodás érzés megtapasztalni azt az energiát és erőt, amit a családfakutatás folyamata lelkileg ad. A saját családfám kutatása egészen izgalmasan kezdődött: megörököltem a nagymamámtól az ő nagyszülei Bibliáját. A belső borítókon olyan neveket találtam ceruzával feljegyezve, akikre a családban már senki ma élő nem emlékezett. Szomorú belegondolni, hogy néhány generáció alatt szinte teljesen eltűntek az emlékezetből. 

Akkor még nem tudtam, hogy ezzel a kíváncsisággal megpecsételődött a sorsom: menthetetlenül beleszeretek a családfakutatásba. Szerettem volna tudni, hogy kik voltak ők, honnan jöttek, hogyan éltek, mi történt velük. Ez a lelkesedésem azóta sem változott: a családfakutatásban engem mindig az érdekel a legjobban, ami a nevek és évszámok mögött van. Egy családi titok megfejtése vagy akár egyetlen mondat egy régi iratban néha egészen más fényt vet arra, honnan jöttünk. És minél többet tudunk az előttünk élőkről, annál több mindent érthetünk meg saját magunkból is. Mert ha akarjuk, ha nem, mindenkinek a hátán ott van az a bizonyos láthatatlan hátizsák: a transzgenerációs örökségünk. Elképesztő belegondolni, hogy az előttünk élő hat generációban (ami nálam 150 évet jelent) 126 egyenes ági felmenőnk volt. Mind a 126 ember élete nem lehetett makulátlan! Szoktam mondani, hogy legalább egy ici-pici makula mindig van... sejtszinten öröklünk például olyan félelmeket, amikről mi magunk nem is tudjuk, honnan jönnek, de a családfakutatással választ kaphatunk a kérdéseinkre.

A családfakutatás szerintem nem egyszerűen a múlt felderítése. "Találkozás" azokkal a felmenőinkkel, akik nélkül mi sem lennénk ma itt, és közben annak a csodás felismerése is, hogy az ő történetük nem ért véget velük. Bennünk ők is tovább élnek.

Ebből a szemléletből született meg a Sorsvonal oldal, ahova sok szeretettel várok mindenkit, akit érdekel a múlt, a családfakutatás, a transzgenerációs örökség.

És amikor éppen nem az anyakönyveket bogarászom?
Valószínűleg a gyermekeimmel vagy a barátaimmal vagyok, fényképezek, írok, olvasok, futok, angolt tanítok, vagy éppen egy olyan családtörténeten gondolkodom, amiben meg kell fejtenem valamit. :) 

Az első családfakutatós könyvem, avagy a "Sorsvonal – Amiről az anyakönyvek mesélnek ; igaz történetek a családfakutató asztaláról, amelyek kulcsot adnak a jelen megértéséhez" is valódi történetekből született, a könyv várható megjelenése 2027 nyara.

Már alig várom, hogy Ti is olvassátok.

Köszönöm, hogy itt vagytok, és ha kedvet kaptatok a Sorsvonal tagsághoz, kattintsatok az oldal tetején a Csatlakozom gombra.

Szeretettel:

Dorka